Bocsi, hogy félbeszakítottam, de elszólítottak a géptől...íme, itt a folytatás! N, a te művedet majd akkor, ha otthon leszek...

- A Jégsárkányokon kívül még sok nemes csoport van. A Levegő-, Víz- ,Jég-, Föld és Tűzsárkányok voltak a legnépesebb csoport, de rajtuk kívül létezett még egypár.
- A mi világunkban hány sárkány van?
- Nem tudom. Nem tudom, hány sárkányt száműztek, mert azoknak kitöröljük a nevét mindenhonnan. Szóval, lehet, hogy sok millióan, de lehet, hogy csak tízen.
- Rossz lehet....
- Nem annyira, mint gondolod. Nem igazán szeretjük egymás társaságát, gyakori nálunk a háború, még a kasztokon belül is.
- Azt mondtad még a megismerkedésünkkor, hogy te...valami ördögtől születtél, nem?
Sárkányom lehunyta a szemét, és mélyet sóhajtott.
- Azt hiszem, ez máskorra tartozik.
- Dehát azt mondtad...
- Azt mondtam, megfelelek a kérdéseidre, ha a tudásomból telik! Erre viszont nem vagyok hajlandó jelen pillanatban válaszolni!
- Okéoké. Ne húzd fel magad.
Iat csak morgott.
- Ma elbeszéltük az időt. Elmélkedj még reggelig, aztán majd következő este beszélünk. - Szétcsapta sűrűn erezett, szaggatott szárnyait, és egy hatalmas ugrással a levegőben termett, és már rohamosan távolodott tőlem.

Meglepve néztem utána. Tény és való, hogy könnyen fel tudtam idegesíteni - egy szerinte egyértelmű kérdéssel például - . De ritkán láttam ilyen vadnak. Vajon milyen titkai lehetnek? Főleg előttem, aki a lélektársa vagyok. Talán csak nem bízik bennem? 

Behunyt szemmel mélyet szippantottam a lelkembeli friss levegőből. Itt jól éreztem magam, mivel teljesen önmagam lehettem, és a környezetem is ehhez alkalmazkodott. Messze, a láthatáron egy magas fal választott el és védett a megszállástól. Az egész tájat egyetlen hatalmas erdő borította, hol ritkábban, hol sűrűbben, egy helyet kihagyva, ahol a vívást szoktam gyakorolni. A síkságból a hatalmas szikla meredt csak ki, magában rejtve sárkányom barlangját.

Azt mondják, hogy az átlagos felnőtt ember az agyának nagyon kicsi százalékát tudja csak használni, míg gyermekként az egészet. Mint az egyik tanórám alkalmával kiderült, a sárkányom tapasztalatai szerint a tanítványa - igen, előttem volt egy tanítványa, de ő meghalt - körülbelül egy év tanítás után már körülbelül a felét használta. Ez azzal magyarázható, hogy a meditáció, a mágia és a mágikus fegyver használata, egyáltalán az itt tartózkodás is hatással van a tudatra.

Csukott szemeim előtt hirtelen felvillant egy férfi képe. Húsz év körüli, fekete hajú, barna bőrű, és kék szemével keresztüllátott az embereken. Nem tudom, hogy mit jelent ez. Talán hamarosan találkozni fogok vele?

***

Megint sikerült felidegesítenie, mindössze egyetlen kérdéssel. Hogy ki volt az apám, anyám? Számít is már az? De rosszul tettem, hogy elrepültem, de nem bírtam tovább elviselni a társaságát, és ezt bizonyára már ő is érezte. Túl sokat kérdez, meg kell majd tanulnia a türelmet. Mindíg akaratlanul is felmeresztettem a karmaimat, ha az otthoni csatározásokra gondolok, vagy arra, ahogy szeretett testvérem, akivel közösen éltük túl a kölyökkort,  mennyit szenvedett a Sárkánybörtönben, csak azért, mert elmondta nekem az igazat. Én meg magamra vontam a klánok haragját, amiért megmentettem őt, de engem nem ölhettek meg. Azonban őt igen. 

Hirtelen idegen érzés kerített hatalmába. Akkor érezem ilyet, mikor utoljára egy fajtársammal találkoztam. Nem volt éppen ellenséges, de kellemesnek sem mondanám. A következő pillanatban meg is jelent a kép a tudatomban: egy Feketesárkány.