2011. szeptember 21., szerda

Figyelemfelhívás!

Mivel N barátnőmmel egy Harry Potter témájú fanfictiont kezdtünk el, ideiglenesen beszüntetem az oldalt. Akkor nyitok újra, ha a teljes történet készen lesz. A fanfictiont a merengőre fogjuk publikálni.

2011. július 3., vasárnap

a short story

Dudáló autó hangja ébresztett kocogásom állandó üteméből. Lassan visszaérkezem a faluba, így inkább pórázra fogtam rémségesen agresszív vadászkopómat, Zsömle urat, és lassítottam a tempómon, hogy még legalább egy kis ideig élvezhessem a szótlan magányt. Kutyám nyugtalanul csaholni kezdett-biztos valami szagot hozott felé a szél, valami ismeretlent, és élettel telit, melynek felderítésére vágyik-, de én nem változtattam kimért lépteimen.

A  Nap már az utolsó sugaraival simított végig a tájon, pirosan és narancssárgán érinti meg a földet, a vizet, és az erdőt. Megálltam, és figyeltem, hogyan borul sötétség a világra. Titokzatos árnyalakok ütötték át az erdő vonalát. Némelyik a levegőben cikázott, némelyek pedig a földön, rémült nyikkanással figyelmeztetve társaikat arra, hogy ott vagyok. Csípős hideg levegő csapta meg az arcomat-ráébresztve arra, hogy ideje indulnom.

Szaladni kezdtünk hát kutyámmal, jobban mondva ő szinte repült, én meg szálltam utána. És nevettem. Olyan jóízűen, és olyan átéléssel, hogy így csak nagyon ritkán nevet az ember. Beértünk a főútra, és mivel éjszaka nem szokott nagy lenni a forgalom, úgy döntöttem, ha Zsömle nem is, én kint maradok. Beeresztettem a kapun, lecsatoltam a pórázt, és újra becsuktam a kaput. Vadászebem szeme ott csillogott a kerítés mögött.

Hirtelen ötlettől vezérelve végignyúltam az aszfalton-ha valaki jön, majd kikerül. Behunyt szemmel koncentráltam, először a levegővételre, majd a zajokra, az illatokra és a tapintásra. Hallottam, ahogy zizegnek a fák levelei. A kutyák mocorogtak, egyik másik szomszédban pedig egy-egy nyugtalan vakkantás hallatszott, majd gyorsan elhalt. A saját kutyám ott szuszogott a kapunál, és továbbra is várta, hogy bemenjek. Mikor nem tettem, dühösen ugatni kezdett, de aztán elcsendesedett.

Éreztem az ujjaim alatt az aszfaltot. Forró volt még, őrizte a rég lehanyatlott Nap melegét. A bőröm alatt éreztem a réseket, és a köveket, aztán elragadtak a gondolataim. Sokszor képzeltem, milyen lehet a menny, vagy a pokol, aztán rájöttem arra, hogy hiába fáradozok, elmaradott emberi képzeletemmel fel sem tudom fogni. Úgy van ez, mint a szerelemmel: sok mindent megtudhat az ember könyvekből és filmekből, de az az igazi, mikor magad látod. Mikor érzed, hogy szeretsz, és viszontszeretnek. Mikor tapasztalod az érzéseket.

Hirtelen fény támadsz a szemeim előtt. Aztán egy dudálást, és csikorgó kerekeket hallottam. Rémülten ültem fel, és láttam, ahogy eszeveszett tempóval száguldó autó megy el mellettem. Jó pár lépéssel utánam megállt, és kinyílt a vezetőoldali ajtó. Egy jóképű, harmincas éveiben járó, hosszú barna hajú férfi szállt ki, és meglehetősen ideges arccal sietett felém.

- Jól van, hölgyem?- a hangja mély volt és dallamos. Acélkék szemében rémülettel vegyes döbbenetet láttam. Valósággal lebilincselt a tekintetével. Csak meredtem rá, tátott szájjal, mint egy hülye, míg meg nem ismételte a kérdést.
- Igen igen, persze hogy jól vagyok. Csak...egy kicsit megijedtem, ennyi az egész.
-Nos, ne haragudjon. Nem akartam megijeszteni. De, ha szabad kérdeznem, mit keres itt, az országúton? Talán túl sokat ivott?
Ijedtségem ellenére is felkuncogtam-Dehogy, tudja, én nem iszom. Csak...csak ezt érezem jónak.
- Ezt érezte jónak?-kérdezte még közelebb hajolva-és még most is így érez?
Még szélesebbre húztam a mosolyomat, miközben felsegített. Közel léptem hozzá, az arcom szinte súrolta az övét. Dermedten állt, várta mi következik. Milliméterekre az ajkától suttogtam.
- Ó, tudja, sosem forrt még így a vérem...

2011. május 17., kedd

nem tudom, ebből mit akartam kihozni...

Gondoltam, most kell egy kis eredeti friss, nem tudom, mennyi lesz, mert most pattan ki, ezért lehet, hogy nem is lesz a legjobb.

Éjjel van, a vörös hold lustán ragyog egy kósza felhő mögül. Gyönyörűsége majdnem elveszi a figyelmemet az alanyomról. Már éjjelek óta figyelem őt, nem tudom, miért, de vonz valami, valami megnevezhetetlen, hozzá, csakis hozzá. Első éjjel majdnem betörtem hozzá,majdnem megöltem, de mikor hozzá értem, hirtelen kicsit megmoccant. Nem sokat, éppen csak annyira, hogy a torka szabad prédát nyújtson nekem, és telt szája résnyire kinyílt, bágyadtan rezdült, mintha suttogna valamit: David.

A nevem. Ez annyira megdöbbentett, hogy hirtelen mozdulni sem tudtam. Aztán összerándult, mintha bántanák, mintha félne. Nem akartam, hogy féljen. Meg akartam védeni. Nem tudom, hogy ez a földi halandó mit váltott ki belőlem, de úgy éreztem, hogy ez a nő kell nekem.

És bántani akarják. Üldözik őt, pedig nem tett semmi rosszat, csak rosszkor volt rossz helyen. Még aznap este elkezdtem figyelni őt, olyan távol, hogy senki ne láthasson meg a házból, de én kényelmesen rálássak mindenre. A lakhelyemet is oda helyeztem át-úgyis századok óta ide-oda vándorlok. Nézem, ahogy nyugtalanul forgolódik, álmában leveti magáról a takarót,és én vágyón legeltethetem szememet bájain. Néha felébred, s nyugtalanul pillant körbe, mintha tudná, hogy valaki figyeli.

Most azonban nyugodtan alszik. Sötétbarna haja szétterül a párnán, a kezei a párna alatt nyugszanak. Sűrű szempillája néha meg-megrebben, ahogy álmodik. Lassan talán közelebb merészkedhetek-de csak lassan. Egy ág sem roppant könnyű lépteim súlya alatt. Lenge szél fúj a fák közt, moha, állatok, fák és növények szagát hozva. És valami másét is. Valami, ami számomra veszélyes, de nem törődök vele. Van még időm.

Ő is lassan ébredezni kezd. Légzése és szívverése kicsit felgyorsult, egy leheletnyit, épp csak észrevehető ritmusváltásban. A szempillája már nem mozog. Lassan a körülöttem lévő erdő is felébred. Egy korán kelő mókus már fürgén ropogtatja a reggelijét. Énekelni kezdett egy kismadár. Farkasüvöltés hallatszott a távolból. Szinte minden élőlény megkönnyebbüléssel köszöntötte a hajnalt. Csak én nem.

Eddig sem szerettem ezt a napszakot-ilyenkor kell mindig visszavonulnom -, de mostanában különösen gyötrelmes, ha nem tudok vigyázni rá. Ha nem láthatom. Egyetlen ajándék van csak ebben a pillanatban: Hogy láthatom, ahogy jövőbeli kedvesem arcára a nap ráfesti hajnalpírját.

2011. április 19., kedd

Kedvenc film/könyv idézetek

 A Karib Tenger Kalózai

Nem sors, amit kényszerből választ az ember.

- Vagy őrültek vagyunk, vagy zsenik.
- Különös, milyen gyakran jár együtt ez a két vonás.

Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké.

Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte.

Figyeld a tengert, és látni fogsz.

Nekem még mindig az a gondom, hogy ott állok a parton és nincs rá garancia, hogy nem tettél lóvá, mint a te szavad...

Vedd el, ami kell és vissza ne add!

Egy Gésa Emlékiratai

Nem szabad boldogságot várnunk, azt nem lehet kiérdemelni. De ha az élet úgy hozza, az véletlen ajándék és nem tarthat örökké.

A templomban látni lehet egy verset, melynek Veszteség a címe, és egy kőbe van vésve. Három szóból áll, de a költő összekarcolta az egészet. A Veszteséget nem lehet elolvasni, csak érezni.

Mi más titkos világot alkotunk. Helyet, mely csak szépséggel van tele. A gésa szó művészt jelent, és hogy gésa légy, azt jelenti, hogy olyannak kell látszanod, mint egy mozgásban lévő művészi alkotás. Haláltusa és szépség számunkra összefonódtak. A lábad fáj, ujjaid véreznek, még ülni és aludni is fájdalmas. Nem nevezheted magad igazi gésának, míg egyetlen pillantásoddal meg nem állítasz egy férfit.

Megtapasztalni a kedvességet annyi rosszindulat után, átélni, hogy egy kislánynak, aki bátrabb volt, mint hitte, az imái végül meghallgatásra leltek... Nem nevezhető ez boldogságnak?

A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, akár a fa a leveleit, míg nem egy szép nap elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.

Az élet maga nem egyéb, mint állandó vihar, amely folyamatosan elmos mindent, ami addig volt, pusztaságot hagyva maga után.

A múlt iránti fájdalom furcsa dolog, az ember nem tehet ellene semmit. Olyan, mint a saját magától kinyíló ablak. A szobában hideg lesz és az ember elkezd remegni. Az ablak azonban minden fuvallatra kissé jobban kinyílik és az ember egyszerre kíváncsi lesz, mi van mögötte.

Az ember nem menekülhet el önmaga elől.

Sohasem az a célom, hogy legyőzzem azt, akivel küzdök. Mindig arra törekszem, hogy aláássam az önbizalmát. Aki kételkedik önmagában, nem tud teljes erővel a győzelemre koncentrálni. Két férfi között csak akkor áll fenn erőegyensúly... igazi egyensúly, ha egyforma az önbizalmuk.

Hellsing

For dust throu arth, and unto dust throu salt return.- Porból jövendél, porrá leszel.

Jesus Christus is in Heaven now. - Jézus a mennyekben van.

Dead are dancing, and the whole Hell is singing. - A halál táncol és az egész pokol énekel

Bleach

Ismerni a szomorúságot nem rémisztő. Az a tudat rémisztő, hogy már sosem lehetsz olyan boldog, amilyen egykor lehettél volna.

Egy álmot mindig könnyebb összetörni, mint megálmodni; és sokkal nehezebb kötődni valakihez, mint elszakadni tőle.

Kétfajta küzdelem van, tudnunk kell különbséget tenni közöttük: az életet védjük-e, vagy a büszkeségért harcolunk.

Bárcsak én lehetnék az eső, úgy talán összeérhetne a szívünk, ahogyan az esőben összeér az egymástól örökre elválasztott föld és ég.

Naruto

Ha valaki árt neked, akkor gyűlöletet érzel iránta. És ha te ártasz valakinek, akkor a saját keserűségeddel és bűntudatoddal is szembe kell nézned. De mivel ismerjük ezt a kínt, megpróbálunk kedvesen viselkedni egymással. Ez tesz minket emberré. Ezen érzések megismerése által nőhetünk fel.

Mosollyal tudod legegyszerűbben kihúzni magad a nehéz helyzetekből. Még akkor is, ha az a mosoly hamis.

Az Utolsó Mohikán

Miért gyászolnak testvéreim? Miért sírnak a lányok? Azért, mert egy ifjú harcos eltávozott a boldog vadászmezőkre? Azért, mert egy főnök becsülettel befejezte életét? Jó volt, megtette kötelességét, bátor volt. Ki tagadhatja ezt? Manitunak szüksége volt egy ilyen harcosra, és magához szólította. Én, az idősebbik Unkasz fia és a fiatal Unkasz apja, olyan vagyok, mint egy kérgétől megfosztott fenyőfa a sápadtarcúak tisztásán. Népem eltávozott a Sós-tó partjairól és a delevárok dombjai közül. Egyedül vagyok...

Csernus - A Nő

Ha a saját szemébe a nő bele tud nézni, akkor nyugodtan, oldottan fog másnak a szemébe is nézni! Egyenes lesz a tartása. Persze ez nem az a szemtelen, kihívó, vadászó tekintet, amikor éppen egy pasira vadászik, hanem ez a derűs tekintet. Ez hiányzik ma Magyarországon. A sok derűs vidám tekintet!

Kimondani azt, amit érzek, nem bonyolult. Akkor tudatosul egy csomó minden az emberben. Az is, hogy mit tettem meg, mit hagytam figyelmen kívül. Mert azért, hogy én benne vagyok egy adott helyzetben, azért egy ember okolható, és az pedig én vagyok, önmagam.

Ha én bele tudok nézni esténként a saját tükrömbe, akkor másoktól is ezt kapom vissza. Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van. Mert mindig azt kapjuk vissza, amit önmagunk adunk.

Harry Potter

A dolgokat mindig nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.

Álmainkban olyan világban járunk, ami csak a miénk.

Az utolsó ellenség, akit le kell győzni, a halál.

Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág.

A nagyság irigységet vet, az irigység gyűlöletet teremt, a gyűlölet hazugságot szül.

A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.

Ha vége a világnak, hogyan dúlhat tovább a csata, miért nem hull a borzalom csöndje a kastélyra, miért nem teszi le mindenki a fegyvert?

Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek.

A kíváncsiság nem bűn - mondta -, de a ha nem vigyázunk, bajt hozhat ránk.

Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.

Bátor ember az, aki szembe mer szállni az ellenségeivel, de még bátrabb az, aki baráttal száll szembe.

A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.

Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.

2011. április 4., hétfő

Verselgettem valamikor régen

Egy emlék hatása
A végtelen erdő mélyén süvít a szellő,
Lágyan lengeti leveleit a vadszőlő.
A fák közötti csendet szinte semmi meg nem töri,
Csak egy békés fuvallat, az emléke töri
Újra a csendet, úgy szabadul fel a jókedv,
Ahogy csákány töri a jeget, buzog a kedv.
Az energia, mely átjár minden élőlényt,
Dobogtatja a szívet, átöleli a tért.
Újra mozgásba lendül, s megindul a lét.

Felébrednek téli álmukból az állatok,
A barnamedve kijön, de vissza nem cammog.
A nap újra kisüt, az idő meg nem mormog.Az ember-már megint-ezres Watton vigyorog,
Az új fióka a fészek mögül kipillog.
A cseresznye a fákról mosolyog pirosan,
Mama a karosszékből mosolyog nyájasan:
Az unokák játszanak előtte vidoran.
A Szellő köztük is átfújogat nyugodtan.

Lucifer
Fekete gyűlölet izzik a szemében,
Ő ég a pokol vörös-narancs mélyében,
Bőrszárnya verdes, fehér agyara villog,
Romlott testét-lelkét jelöli a billog.

Szerelmet-kegyelmet réges-rég nem ismer
Ember-csábos kígyót barátjaként ismer.
Ő az, ki mindenki gyengéit ismeri,
Igen, ő az, s nem más, mint: Luci Feri.

Legyen elég mára ennyi:)
 Am amit kitettem linkbe
http://fallenintheotherworld.blogspot.com/ 
az a másik blogom, amit most indítottam
ha valakit érdekel, nézze meg

Verseny

nOémi Poéta pályázat...hát, kíváncsi vok, mi lesz a vége, igazság szerint van egypár történetem a versekre, de nem tudom...meglátom majd, mi sül ki belőle :)

2011. március 20., vasárnap

Szösszenetek dalszövegekből

I'm coming home, I'm coming home
Tell the world that I'm coming home
Let the rain wash away
All the pain of yesterday.
(P.Diddy-Coming home)

Everyone things that i have it all
It's so empty living behind these castle walls
Tere's no one hears at all
Behind these castle walls
(T.I. ft Christina Aguilera: Castle walls)

Van pár pillanat, amiért megéri élni
Látszólag semmiség, az ember mégis érzi.
Jópár pillanat, van belőle bőven.
Kettesben kézen fogva mezítláb a fűben, mikor
Megszűnik minden
Nem számít semmi
Pont így, pont most
Veled szeretnék lenni
(The Grenma: Pont így)

One day I'm gonna forget your name
and one sweet day,
you're gonna drown in my lost pain.

Fear is only in our minds
taking over all the time
fear is only in our minds
but its taking over all the time.
(Evanescence: Sweet Sacrifice)

Now I will tell you what I've done for you -
50 thousand tears I've cried.
Screaming, deceiving and bleeding for you -
And you still won't hear me.
(going under)
Don't want your hand this time - I'll save myself.
Maybe I'll wake up for once (wake up for once)
(Evanescence: Going under)

Haldokló f öld, legyilkolt fák
Fuldokló égbolt néz le ránk
Minden csak pénz, papír és szám
És hullaszag a lépteink után.
De ébredned kell, még nem késtünk el talán.
(AFC: Még vár ránk ez a föld)

This time, This place
Misused, Mistakes
Too long, Too late
Who was I to make you wait
Just one chance
Just one breath
Just in case there's just one left
'Cause you know,
you know, you know

That I love you
I have loved you all along
And I miss you
Been far away for far too long
I keep dreaming you'll be with me
and you'll never go
Stop breathing if
I don't see you anymore
(Nickelback: Far away)

Show me what it's like
To be the last one standing
And teach me wrong from right
And I'll show you what I can be
And say it for me
Say it to me
And I'll leave this life behind me
Say it if it's worth saving me

Heaven's gates won't open up for me
With these broken wings I'm fallin'
And all I see is you
These city walls ain't got no love for me
I'm on the ledge of the eighteenth story
And oh I scream for you
Come please I'm callin'
And all I need from you
Hurry I'm fallin', I'm fallin'
(Nickelback: Savin' me)