Egy edzés

  Egy fárasztó nap után azt mondják, jól esik az alvás. Az én esetemben ez sajnos nem igaz, mivel még álmaimban is küzdenem kellett. Nem mintha a sárkány nem engedte volna meg, hogy egy kicsit pihenjek. A kiképzést mindig meditálással kezdtük, és csak azután kezdődött az elméleti oktatás. A legvégére a harcművészetek és a tőrforgatás maradt, ennek következtében mindig fáradtan és nyűgösen ébredtem.

 Szóval egy kemény munkával eltöltött nap után nyomott el az ágyamban az álom. Természetesen azonnal a tisztáson fekve találtam magam. A sárkány a barlangja előtt feküdt, fejét lehajtva, mintha aludna. Közeledtemre azonban felemelte a fejét, és vérszínű szemével rám nézett.
- Kezdd el a meditációt - parancsolta, mire én lehunytam a szememet. Először mindig erősebben érzékeltem mindent, aztán csend lett, és én elmerültem magamban. Így felemésztődtek a mindennapi problémák, megszűnik az idő, megtisztul a tudat, és új erőre kap a lélekbeli test.

...húsz perc múlva...
- Egész jól haladsz, ahhoz képest, hogy ember vagy.
- Igyekszem. Bár úgy érzem, többre lennék képes.
- Többre is vagy. De ehhez még edzened kell.
- Iat?
- Igen?
- Volna pár kérdésem.
Hallgatott.
- Feltehetném őket?
- Válaszolok majd rá, ha a tudásomból telik.
- Szóval - zavartan fészkelődni kezdtem - azt vettem észre, hogy bizonyos mértékben változni kezdtem. Megmondanád, mért van ez?
Csuklós-reszelős hangot hallatott, kissé feljebb húzta a fejét.
- A velem való kapcsolat az oka. Testben és lélekben is viszonylag gyorsan meg fogsz változni.
- Ezőőő mit is takar?
- Azt nem tudom.
- Hogyhogy nem tudod?
- Úgy, hogy nem tudom megmondani, milyen leszel. Ugyanolyan képlékeny vagy, mint én, mivel azért alakulunk, hogy alkalmazkodjunk egymáshoz.

Ezzel feladott egy kis gondolkozni valót. Vajon milyen ember válik majd belőlem?
- Ha jól emlékszem, más is volt, amit meg szerettél volna kérdezni.
- Igen. Tudod, olvastam az interneten, hogy a sárkányoknak is vannak fajtáik.
Iat dühödten felállt, vicsorgott. Erre nem voltam felkészülve, ezért riadtan hátráltam, hogy minél távolabb legyek tőle, ha esetleg...
- Gyere vissza! Jól tudod, hogy nem bántanálak, mivel a társam vagy!
Csöppet reszkettem, de azért közelebb mertem menni hozzá.
- Szóval, az emberek többet tudnak rólunk, mint hittem.
- Azért nem annyit...
- De éppen eleget! Hát nem mondtam meg elég világosan, hogy jobb az embereknek, ha tudatlanok!
- De, de ezért nem én vagyok a hibás!
- Mondtam én, hogy te vagy az?!
- Akkor meg mit ordibálsz velem?!
Kérdésemre kissé lecsillapodott.
- Bocsánat. Kissé elragadott a hév.
- Semmi baj. Csak ne ordíts.
- Már nem fogok.
- Akkor kérdezhetek?
- Igen.
- Milyen fajtához tartozol?
Sárkányom nagyot sóhajtott, egy darabig csendben volt, de válaszolt.
- A Jégsárkányok nemes kasztjába tartoztam egykoron, de testvérem, Dai és én hibát követtünk el. Ezért száműztek és vadsárkányok lettünk egy, a tiétekkel párhuzamos dimenzióban. Azonban a vad élet nem túlságosan tetszett nekem, mivel folyton egyedül voltam.
- És a testvéred?
- Dai? Tíz héttel a száműzetés után meghalt. Halálos fertőzést kapott A halála után nem volt társaságom.
- Sajnálom.
Rám fújta forró leheletét.

- Igazán nem kell. Szóval a halála után az Istenetek megkeresett engem, hogy tanítsam ki a kiválasztottakat démonvadászatra. Mivel egész addigi életemben volt dolgom a démonokkal, igazán nem esett nehezemre.
- Mit követett el a testvéred?
- Megtudta az eredetünket. A mi népünknek is megvan a maga teremtéstörténete, de az hazugság. Az öcsém tudta ezt, és én is tudtam, és a családom is tudta, de mindenki hallgatott, mert tudtuk, ha a vallással ellentétes eszméket kezdünk el terjeszteni, a fajtánk ellenünk fordul. De Dai megelégelte a hallgatást, és én balga módon vele tartottam. Meg is lett az eredménye.

Szívből sajnáltam, hogy száműzték a világából a sárkányomat, de örültem, hogy most itt van. És örültem, hogy én vagyok az egyik kiválasztott.
- A Jégsárkányokon kívül még sok nemes csoport van. A Levegő-, Víz- ,Jég-, Föld és Tűzsárkányok voltak a legnépesebb csoport, de rajtuk kívül létezett még egypár.