Ez nem a történethez tartozik, csak egy kis futó gondolat...
Csillapíthatatlan szomjúság égeti a torkomat. Éjjel van, a telihold világánál mégis egyre tökéletesebben látok. Érzem, ahogy a vadászösztön szépen-lassan előtör emberi énem leple alól, előtörnek az agyaraim, a szemem metsző kék színű lesz, és a szagok egyre intenzívebb érzést váltanak ki belőlem. Az illatförgetegben nem sok ínyemre való van, főként patkány - és kutyaszag, nyomorult emberek vérének bűzeit sodorja felém az enyhe szellő. A patkányok sivítva menekülnek vámpírvoltom elől, de rájuk sem hederítek. Patkányokat csak a nagyurak etetnek az arra érdemes szolgáival, akiket aztán egyéni célokra használ fel. A nagyurak olyan vámpírok, akiknek nem kell már vért inniuk az életben maradáshoz, mivel nem tudnak mivel vért inni...ha érti valaki, mire gondolok.
A vámpírok harmadik kasztja, a vándorok és tanítványaik emberekre vadásznak. Közéjük tartozom én. Nagyvárosokban keresem a prédát, megállok egy-egy kirakat előtt, és megszólítok egy gyanútlan nézelődőt, beviszem egy olyan helyre, ahol nem láthatnak, és iszom a véréből. Az emberek többsége nem szokott emlékezni erre. Ma azonban nem csak az étvágyamat akarom csillapítani, hanem új életet vágyom adni valakinek. A sikátorok és az utcák azonban üresek, így be kell mennem egy szórakozóhelyre, mert ott több a választék. A legelső ilyen hely egy kocsma volt. Elég zsúfoltnak látszott a hely, már kint is álltak egy páran. Enyhe, kissé édeskés, finom illat csapta meg az orromat, éreztem, hogy az illetőben töméntelen mennyiségű energia van felhalmozva. A szag irányába néztem ... és egy mogyoróbarna szempár nézett vissza rám. A lány félénk mosolyra húzta a száját. Én elfordultam és bementem, gondoltam, lehet itt egy kicsit jobb is. Szinte be sem léptem az ajtón, már megcsapott a füves cigi-és alkoholszag, emberszaggal elkeverve. Megeresztettem egy fintort a csapos felé, és kértem egy pohár vizet. A csapos nagyot nézett - nyilván egy kocsmában nem vizet rendel az ember - de töltött. Az alkohol nem üt meg, felesleges tehát több pénzt kiadnom, mint amennyi kell. Lassan kortyolgattam a vizemet, közben elemezgettem magamban az esetleges alanyokat, de több értelmes szagú ember nem volt bent. Már éppen megfordultam-és szembetaláltam magamat a lánnyal. Hiába álltam közvetlenül előtte, egy fejjel magasabban, mint ő, rendületlenül állt, és nézett rám. Megeresztettem egy féloldalas mosolyt, mire ő is elmosolyodott. Fekete haja éles kontrasztban állt hófehér bőrével, szemét cicásra húzta, száját feketére festette. Fekete toppot és szoknyát viselt, acélbetétes bakanccsal.
- Szija, a nevem Rose.
Láthatólag nem zavarta, hogy végigmérem a tekintetemmel.
- Reid.
- Reid, nem akarsz meghívni egy italra?
Az ajkaim még szélesebb mosolyra húzódtak. -Nem tudod, mit vállalsz-.
- De tudom. Meghívatom magamat egy italra egy vadidegen csávóval. Szóval igen, vagy nem?
Magamban mérlegeltem. Külsőre szimpi, az illata jó. Na, majd meglátjuk...
- Mit kérsz?
- Whiskey-t.
Az este további részében részletesen kikérdeztem őt, és arra jutottam, hogy érdemes lenne átváltoztatni. Új életre szorul-mint annak idején én is-. Mikor már kezdett nagyon becsiccsenteni, kivittem egy utcával arrébb, berántottam egy kuka mögé, és belenéztem a szemébe.
- Na mi lesz most, megerőszakolsz, vagy mi?- a hangja dacos volt, és kihívó. Megmutattam a fogaimat. Az arcára szépen-lassan kiült a rémület, ahogy rájött, mivel áll szemben. Szabadulni akart, ficánkolt, sikoltott, de a karjaim bilincsként fogták le, és sikoltását nem hallhatta senki.
- Mondtam, hogy nem tudod, mit vállalsz - mondtam szomjúságtól rekedt hangon, s a nyakára tapasztottam az ajkaim. Éreztem, ahogy forró, még élő vére végigszáguld kiszáradt torkomon, és csillapítja szomjamat. Nemcsak az illata volt mennyei, hanem az íze is. A testhőmérsékletem megemelkedett pár fokkal,s a szemem visszaváltozott zöldre. Éreztem, ahogy lassan elernyed, és felhagy a harccal. A szíve már csak fáradt rándulásokra képes. Ekkor elválok a nyakától, és megharapom magam, hogy a vérem kiserkenjen. A kicsorduló vérből pár csepp Rose szájába cseppen, mielőtt a sebem összezárul. A lány hangtalanul összeesik. Én felnyalábolom, felmászok a tetőre és hazaviszem. A sebei reggelre úgyis begyógyulnak. Felelősséggel tartozom majd érte, Meg kell majd tanítanom arra, hogy vámpírokhoz méltó életet éljen.
