Egy emlék hatása
A végtelen erdő mélyén süvít a szellő,
Lágyan lengeti leveleit a vadszőlő.
A fák közötti csendet szinte semmi meg nem töri,
Csak egy békés fuvallat, az emléke töri
Újra a csendet, úgy szabadul fel a jókedv,
Ahogy csákány töri a jeget, buzog a kedv.
Az energia, mely átjár minden élőlényt,
Dobogtatja a szívet, átöleli a tért.
Újra mozgásba lendül, s megindul a lét.
Felébrednek téli álmukból az állatok,
A barnamedve kijön, de vissza nem cammog.
A nap újra kisüt, az idő meg nem mormog.Az ember-már megint-ezres Watton vigyorog,
Az új fióka a fészek mögül kipillog.
A cseresznye a fákról mosolyog pirosan,
Mama a karosszékből mosolyog nyájasan:
Az unokák játszanak előtte vidoran.
A Szellő köztük is átfújogat nyugodtan.
Lucifer
Fekete gyűlölet izzik a szemében,
Ő ég a pokol vörös-narancs mélyében,
Bőrszárnya verdes, fehér agyara villog,
Romlott testét-lelkét jelöli a billog.
Szerelmet-kegyelmet réges-rég nem ismer
Ember-csábos kígyót barátjaként ismer.
Ő az, ki mindenki gyengéit ismeri,
Igen, ő az, s nem más, mint: Luci Feri.
Legyen elég mára ennyi:)
Am amit kitettem linkbe
http://fallenintheotherworld.blogspot.com/
az a másik blogom, amit most indítottam
ha valakit érdekel, nézze meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése