Gondolatok

Amíg valaki csinál valamit, addig általában mindenki azt pofázza, h Ezt nem így kell, ez rossz, ezt nem így kellett volna, azt nem így kellett volna. Mikor itt van a lehetőség, akkor érdekes, mindenki elhallgat. Ezzel az erővel, akkor már be is foghatná azt a rühös pofáját, vagy legalább a szemébe mondanák el az illetőnek, h szarul csinálja azt, amit csinál.

Annyira fáj, annyira tép és marcangol a magány. Barátoknak hittem olyanokat, akik nem voltak a barátaim. Azt hittem szeretnek, őszintén, de becsaptak, megaláztak és hátat fordítottak nekem. Egyedül vagyok. Senkim sincs, és senki nem is törődik velem, ezért én sem törődöm másokkal. De ez nem jó nekem. Nem jó senkinek. De miért fáj annyira, ha semmibe vesznek?

Olyan jó lenne már nem itt lenni
Széttárva gyönyörű szárnyaim
A mennyország felé.
Messzire repülni.
S nem ebben a pokolban szenvedni
Mély, nagyon mély álomba zuhanni,
Csak álmodni azt
Mi fent történik.

Álomban, melyből nincs ébredés
S melyben kivülálló lennék.

Oly jó lenne lélekben állani
A sírom előtt hosszan térdelni
Este jönnék szeretteim.
Gonosz hadak ellen védelmezni.

Oly jó lenne már végre megpihenni
Mert életemben csak sírtam, szenvedtem
Szerettem volna nevetni
De ezt nem adta meg az ég.

Gondolat - tőlem

Az emberek annyira akarják azt, aminincs meg nekik. Sokszor nem is veszik észre azt, hogy más mit meg nem tenne azért, ami neki megadatott. És ami a legrosszabb, ezzel másoknak fájdalmat okozhatnak, gyógyíthatatlan sebeket, amiket nem ápol jótékonyan az idő. Néha mások kárán jönnek rá, mi az értékes. Néha viszont az embernek van lehetősége a saját kárán tapasztalni, hogy jó megállni, és megelégedni azzal, ami most van.

Nem csak mi formáljuk magunkat azzá, amik leszünk. Mások döntései és cselekvései legalább annyira formálnak minket, mint mi magunkat.